Nos, a válasz egyszerű, legalábbis, ami engem illet. Nagyjából ott van, ahol én az elmúlt fél évben, legalábbis a blog szempontjából: sehol. Bár nagyon mozgalmas volt az elmúlt jópár hónap – dolgoztam a Konyhafőnök című produkcióban, megjártam Afrikát, szuper kajákat kóstoltam, új lakásba költöztem – az írással igencsak elmaradtam…eddig. Most próbálom behozni az őrült lemaradást, mondjuk rögtön egy pasifogó desszerttel. Igaz, nem saját receptről van szó - ahogy a spanyol viaszt sem én találtam fel, milyen kár. A receptet ugyanis a Street Kitchen csapata jegyzi, én csak „mollyzáltam”. A crumble egyébként is nagy kedvencem, de szent meggyőződésem, hogy ez az almás-fehér csokis verzió nemcsak isteni, de maga a pasimágnes.
Hozzávalók a morzsához
Almás alap:
5 alma
2 evőkanál kókuszvirág cukor (lehet bármilyen cukor, nekem most flancolni volt kedvem)
frissen reszelt citromhéj, pár csepp frissen facsart citrom
vanília aroma
fahéj
A morzsa:
15 dkg hideg vaj
20 dkg kókuszvirág cukor
20 dkg liszt
2 zabkeksz
½ tábla kukoricapelyhes fehércsoki
1 tk. sütőpor
Vaníliasodó:
1 dl víz
4 dkg cukor
1,5 dl tejszín
1 tojás sárgája
Azért is szeretem a crumble-t, mert pofonegyszerű összedobni. Az almákat megmosom, meghámozom, nagyobb darabokra vágom és egy kivajazott tűzálló tálba dobom. Meglocsolom pár csepp citromlével, a vanília aromával, rászórom a frissen reszelt citromhéjat, a fahéjat végül pedig a cukrot. Irány a sütő, légkeverés sütőben 220̊C fokon addig sütöm, amíg a cukor nem karamellizálódik.
Ez nagyjából 15-20 perc alatt be is következik, de addig is jöhet a morzsa. A hideg vajat elmorzsolom a liszttel, aztán mehet hozzá a cukor, a sütőpor, még egy kis fahéj és már jók is vagyunk. Mielőtt a karácsonyi hangulatot idéző sült almára tenném a morzsát, felturbózom az egészet. Az almákra reszelem a fél tábla zabpelyhes fehércsokit és a porrá tört zabkekszet. Erre szórom a morzsát és visszateszem az egész művet a sütőbe. 180̊C-on addig sütöm, amíg a pasicsalogató almás-csokis finomság meg nem pirul.
Tunningolhatjuk vanília pudinggal, fagyival, sodóval, ami jól esik. Én kipróbáltam a Street Kitchen-féle – ha már az alaprecept is az övéké, amiért ezúton is hála – vaníliasodóval.
Egy lábasban kis lángon felhevítem a cukrot a vízzel. Egy tálban elkeverem a tojás sárgáját a tejszínnel aztán jöhet a hőkiegyenlítés. A forró cukros vizes elegyből egy kicsit átmerek a tojásos-tejszínes keverékbe, majd az utóbbit hozzáteszem a cukros sziruphoz. Az egész titka, hogy mindezt kis lángon tegyük, ellenkező esetben egy csúf rántottát kapunk. Ha a morzsánk megpirult hagyjuk kicsit hűlni, úgy sokkal finomabb szerintem. Tálalás, vanília sodó a kézbe, adjunk neki belőle rendesen, elbírja…mindenki imádni fogja, még akkor is, ha Mr.Big egy kicsit még várat magára.
