Nyár, hőség, tikkasztó. Egész évben ezt vártuk, de azért van egy határ, amikor egy kicsit már sok(k). Bár én nem panaszkodom, imádom a forróságot, pláne ha le tudom magam hűteni egy jó házi limonádéval, egy hideg gyümölcslevessel vagy egy jó fagyival. Mi is lenne jobb ebéd után – ha már nem lubickolhatok valamelyik tóban/tengerben – mint egy fagyi. Csakhogy nem olyan könnyű becserkészni egy igazán jó jegest. Persze, akadnak gyöngyszemek, mint a Levendula vagy a Fragola, de számomra viszonylag kevés az igazán jó hely. Most viszont új kedvencre bukkantam.

Nemrég jártam Gianni éttermében, a Pomo D’oroban. Elég vegyes élményekkel távoztunk a vacsora után. Kicsit el is ment a kedvünk az Arany János utcai gasztrobirodalomba való visszatéréstől, de a fagylaltozó nagyon izgatta a fantáziánkat a rekkenő hőségben. Így múltkori éttermi tapasztalatok ide vagy oda, a fagylaltozó felé vettük az irányt. Maga az üzlet nagyon szimpatikus. Hatalmas napellenző alatt lehet hűsölni, színes székeken ücsörögve, ráérősen nyalni a fagyit. Ha valakinek mégse jutna hely az asztaloknál a lépcsőkre helyezett színes párnákon nyújtózkodhat.

Ez különösen tetszik a helyben, de persze nem elsősorban a kényelem a főszereplő. Hanem a fagylalt. Bent az ékszerdoboznyi üzletben nyakunkba szakad a klíma. A pultban álló két hölgy kedves és készséges, bár kicsit lepattannak az olasz életérzést remekül hozó hely designjából.

Valahogy nem illenek oda sem karakterben, sem munkaruhában, sem sehogy. Ezen hamar túl is tesszük magunkat, mert a fagylaltpaletta láttán, ami elég bőséges. A sor hosszú, a hely kicsi, úgyhogy kíváncsiskodó gúnárok módjára nyújtogatjuk a nyakunk és billentjük a fejünk, hátha átlátunk a tömegen és gyorsan képbe kerülünk, mit is lehet itt kapni. Mogyoró, pisztácia, gorgonzola körtével, mango, katalán krém, vanília, tej, vajas keksz, tej- és étcsokoládé, málna, eper, sárgadinnye….ahhh választani se lehet.

Pedig muszáj, méghozzá okosan, merthogy a Pomo D’oroban jó olasz szokás szerint kenik és nem gombócolják a fagylaltot, méghozzá elég tisztességes adagot, 7 dkg-ot!!! Igen, nem tévedés, 7 dkg. Na persze aki nem bír el ekkora monstrummal annak se kell aggódnia. Egy adagba ugyanis két íz is belefér. Így 330 Ft-ért kóstolhatunk meg két pompás nyalánkságot, aminek a súlyára kimondottan odafigyelnek. Olyannyira, hogy le is mérik, tutira annyit kap-e a fagyira vágyó vendég, amennyi jár. És mi jár még ezért az összegért? Ízek, igazi, markánsan vegytiszta ízek. Vagyis a mangó valóban mangó ízű, ahogy a tejcsokoládé és olyan, mintha beleharapnánk egy jó minőségű tejcsokiba, csak épp jeges kivitelben. Szomorú, hogy itt tartunk, de mégis. Manapság ez óriási dolog. Ráadásul mindezt kiváló állag mellett.

Nincs szó túlhabosított, felfújt, levegős, ragadósan cukros masszákról. Kellemes, selymesen csúszó hűs gigaadagok ezek, amik főétkezésnek is beillenének. El kell ismerni, az olasz cukrászuk nagyon tud. Nekem a mogyoró és a pisztácia viszi a pálmát, de a gyümölcsös szekció is abbahagyhatatlanul finom. Szívem szerint az összeset megkóstolnám, ami azt jelenti, hogy még jó sokszor fogok visszatérni ide. Nincs is ezzel baj, most van szezonja, úgyhogy bátran lehet venni az irányt az Arany János utca felé, a Gelateria Pomo D’oroba!