„Mondd meg, mit eszel, és megmondom, ki vagy!”

Fagyiriadó az Arany János utcában

Bejegyzés alcíme...

2015. július 06. - MB_Molly

Nyár, hőség, tikkasztó. Egész évben ezt vártuk, de azért van egy határ, amikor egy kicsit már sok(k). Bár én nem panaszkodom, imádom a forróságot, pláne ha le tudom magam hűteni egy jó házi limonádéval, egy hideg gyümölcslevessel vagy egy jó fagyival. Mi is lenne jobb ebéd után – ha már nem lubickolhatok valamelyik tóban/tengerben – mint egy fagyi. Csakhogy nem olyan könnyű becserkészni egy igazán jó jegest. Persze, akadnak gyöngyszemek, mint a Levendula vagy a Fragola, de számomra viszonylag kevés az igazán jó hely. Most viszont új kedvencre bukkantam.

filteres_fagyi_nyito.JPG

Nemrég jártam Gianni éttermében, a Pomo D’oroban. Elég vegyes élményekkel távoztunk a vacsora után. Kicsit el is ment a kedvünk az Arany János utcai gasztrobirodalomba való visszatéréstől, de a fagylaltozó nagyon izgatta a fantáziánkat a rekkenő hőségben. Így múltkori éttermi tapasztalatok ide vagy oda, a fagylaltozó felé vettük az irányt. Maga az üzlet nagyon szimpatikus. Hatalmas napellenző alatt lehet hűsölni, színes székeken ücsörögve, ráérősen nyalni a fagyit. Ha valakinek mégse jutna hely az asztaloknál a lépcsőkre helyezett színes párnákon nyújtózkodhat.

kintit_ter_fagyizo.JPG

Ez különösen tetszik a helyben, de persze nem elsősorban a kényelem a főszereplő. Hanem a fagylalt. Bent az ékszerdoboznyi üzletben nyakunkba szakad a klíma. A pultban álló két hölgy kedves és készséges, bár kicsit lepattannak az olasz életérzést remekül hozó hely designjából.

uzletbelso_gianni_1.JPG

Valahogy nem illenek oda sem karakterben, sem munkaruhában, sem sehogy. Ezen hamar túl is tesszük magunkat, mert a fagylaltpaletta láttán, ami elég bőséges. A sor hosszú, a hely kicsi, úgyhogy kíváncsiskodó gúnárok módjára nyújtogatjuk a nyakunk és billentjük a fejünk, hátha átlátunk a tömegen és gyorsan képbe kerülünk, mit is lehet itt kapni. Mogyoró, pisztácia, gorgonzola körtével, mango, katalán krém, vanília, tej, vajas keksz, tej- és étcsokoládé, málna, eper, sárgadinnye….ahhh választani se lehet.

fagyipult.jpg

Pedig muszáj, méghozzá okosan, merthogy a Pomo D’oroban jó olasz szokás szerint kenik és nem gombócolják a fagylaltot, méghozzá elég tisztességes adagot, 7 dkg-ot!!! Igen, nem tévedés, 7 dkg. Na persze aki nem bír el ekkora monstrummal annak se kell aggódnia. Egy adagba ugyanis két íz is belefér. Így 330 Ft-ért kóstolhatunk meg két pompás nyalánkságot, aminek a súlyára kimondottan odafigyelnek. Olyannyira, hogy le is mérik, tutira annyit kap-e a fagyira vágyó vendég, amennyi jár. És mi jár még ezért az összegért? Ízek, igazi, markánsan vegytiszta ízek. Vagyis a mangó valóban mangó ízű, ahogy a tejcsokoládé és olyan, mintha beleharapnánk egy jó minőségű tejcsokiba, csak épp jeges kivitelben. Szomorú, hogy itt tartunk, de mégis. Manapság ez óriási dolog. Ráadásul mindezt kiváló állag mellett.

 blog_zaro.jpg

Nincs szó túlhabosított, felfújt, levegős, ragadósan cukros masszákról. Kellemes, selymesen csúszó hűs gigaadagok ezek, amik főétkezésnek is beillenének. El kell ismerni, az olasz cukrászuk nagyon tud. Nekem a mogyoró és a pisztácia viszi a pálmát, de a gyümölcsös szekció is abbahagyhatatlanul finom. Szívem szerint az összeset megkóstolnám, ami azt jelenti, hogy még jó sokszor fogok visszatérni ide. Nincs is ezzel baj, most van szezonja, úgyhogy bátran lehet venni az irányt az Arany János utca felé, a Gelateria Pomo D’oroba!

Rebarbarás rácsos eperlekvárral turbózva

A rebarbarára az emberek többsége valamifajta furcsa ufo zöldségként (vagy gyümölcsként?) tekint. Így voltam ezzel én is, nagyjából két évvel ezelőttig. Aztán belefutottam jónéhány rebarbarás süti guszta, nyálcsorgatós fotójába és úgy éreztem, ennek adni kell egy esélyt…és milyen jól tettem. Az eredetileg Ázsiban, pontosabban Mongólia és Tibet magaslatain őshonos növény kellemesen fanyarkás, sütve remek textúrájú, igazi ínyencség. Nem kell tőle félni, csupán zsenge, friss, szép szálakat választani, meghámozni akárcsak a spárgát és már készülhet is a desszert, szörp, zselé és társai.

img_4582.JPG

 

Hozzávalók egy 32 cm átmérőjű pitéhez:

500 gramm teljes kiőrlésű liszt

20 dkg hűtött vaj

10 dkg porcukor

2 tojás

2-3 ek. hideg víz

egy csipet só

 

Rebarbarás töltelék:

5 nagyobb szál rebarbara

10 dkg cukor

1 vanília rúd

3 evőkanál eper lekvár

4 ek. frissen facsart citromlé

1-2 tk. rózsa aroma

1 ek. étkezési keményítő

Kimondottan szerencsés vagyok, mert a nagyszüleim kertjében gyönyörű rebarbara bokor terebélyesedik. Így vasárnap erről vágott öt nagyobb, zsenge szárat nagymamám. Hazanyargaltam a Tisza-tóról és neki is láttam a pitének.

A hideg vajat apróbb darabokra vágtam és elmorzsoltam a liszttel. Gyorsan kell dolgozni, nem szabad gyúrni vagy hosszasan simogatni mert a vaj gyorsan olvad. Mikor már morzsalékos, apró kis darabokra esett benne a vaj, mehet hozzá a porcukor és a só. Ha szép egynemű a tojásokat felverem és majdnem az egészet hozzáteszem a lisztes keverékhez. Annyit hagyjunk csak belőle amennyivel a piténk tetejét megkenjük majd. Mivel a tészta így még nem fog összeállni adunk hozzá egy kis hideg vizet. Ha szép egynemű, elosztjuk. Háromnegyede megy az egyik fóliába, negyede a másikba. Irány a hűtő, minimum egy órára. Mivel én siettem így fél órára ment a fagyasztóba. Ez pont elég arra, hogy összeállítsuk a tölteléket.

A rebarbarát megmosom, megpucolom és 1-2 cm-es darabokra szeletelem. Egy kisebb edénybe teszem, majd alacsony lángon a tűzre. Megszóróm a keményítővel, a cukorral és a vanília rúd kikapart belsejét is hozzáteszem. Hagyom, hogy egy kicsit megpuhuljon és elkezdjen levet engedni. Ezután ízesítem a citrommal és a rózsa aromával. Ha kellően édes-savanyú elzárom alatta a gázt, hagyom egy kicsit hűlni és hozzákezdek a tésztához.

img_4532.JPG

A nagyobb tésztát lisztezett deszkán kinyújtom és belenyomkodom a kivajazott formába. Jöhet a vakon sütés, aminek köszönhetően a tészta szépen belesül majd a formába. Itt nem az a lényeg, hogy minél inkább felemelkedjen. Sokkal inkább az, hogy szépen belesüljön, felvéve a forma alakját, kellő helyet hagyva a tölteléknek. A belenyomkodott tésztára sütőpapírt teszünk és mehet bele a sütőgyöngy, a bab, a rizs vagy bármi, ami nehezék. Így előmelegített 180 fokos sütőben kb. 15 percig sütjük a tésztát. Ha szépen kezd száradni (sülni), de kissé még nedves a közepe kivesszük.

img_4565.JPG

Megkenjük az eper lekvárral (ez is a nagyi kertjéből, a nagyi által készítve, nagyon szerencsés vagyok!), majd beleöntjük a sűrű rebarbarás tölteléket. A kisebb tésztát lisztezett munkafelületen kinyújtjuk és különböző hosszúságú, 1 cm széles csíkokat vágunk belőle. Ezeket egymást keresztezve elhelyezünk a pite tetején. Végül szépen megkenjük a rácsokat és a torta szélét a félretett tojással. A pite mehet is vissza a sütőbe, ahol 40-45 percig sütjük még.  Ha kihűlt megszórjuk vaníliás cukorral, kanyarintunk mellé egy gombóc vanília fagyit és feltett lábbal jóízűen elnyamnyogjuk.

 

Szerelmem, Etyek – Na meg a BBQ!

Mi is lehetne jobb egy hétvégi kikapcsolódásnál, mint egy jó BBQ party. Na persze nem csak úgy, a kertben (nem mintha az nem lenne jó), de akkor már adjuk meg a módját. Mondjuk Etyeken, a szőlőtőkék adta festői környezetben, isteni sült húsokkal, ropogós borokkal, akár a fűben heverészve. Valami ilyesmit gondolhatott a Chefparade, a Nyárspolgár és az Etyeki Kúria, amikor összeborultak a BBQ&Bor elnevezésű gasztroesemény kiötlésekor.

 

etyeki_montazs.JPG

Ki ne szeretne egy ilyen szombatot, pláne, ha jó az idő?! Mivel ez már a harmadik ilyen felfedezőtúra volt - kettőt szépen elszalasztottam - ezért most belevágtam. Irány Etyek! Buszra fel, Etyeken le, dűlőre fel és hello Chefparade Country! Jó hír, hogy távolsági busszal nagyjából 50 perc alatt meg lehet közelíteni a borostyánnal befutott, pergolás, tündéri kis vityilót, amelynek a kertjében rendezték meg a BBQ party-t.

 

bejarat.JPG

 

Hogy pontosan mit is jelent ez? Nem, nem egyszerűen grillre dobált húsokat. Ez sokkal több annál. A barbecue ugyanis a nagyobb darab húsok alacsonyabb hőmérsékleten történő sütése. A hús először szinte megfő, párolódik és csak a legvégén sül úgy igazán. Nem a klasszik, szánkban olvadós élmény. Arra ne számítson senki. Sokkal inkább harapható, jól csúszó húsok, amik egy csöppet sem szárazak. Már csak a pácok és a szószok miatt sem. Mert a BBQ úgy az igazi, ha mindkettő adott. Mivel a húsok hosszú órákon át sülnek, nem árt egy kis pác előtte, hogy kiszáradásmentes legyen, tutira. A már sült húsokhoz pedig jól passzolnak a füstös ízvilággal harmonizáló, fűszerkeverékes mártogatósok. Köszi vadnyugat ezt a mesés sütési eljárást!

Nade, vissza Etyekre, nézzük mit is lehet itt enni. Van marhaszegy, marhaoldalas, a konzervatívoknak csirkecomb és cafatos sertéslapocka, alias pulled pork. BBQ szószok, coleslaw, ciabatta, kemencés zöldségek, némi desszert és borok. Természetesen jófajta etyekiek. Az árak korrektek. Jelezném, hogy mi fél adagokat kértünk a húsokból, amitől simán kifeküdtünk.

 

kaja_arak.JPG

 

Szóval nem kell aggódni, itt a fél adaggal is igencsak jól lakik az ember. A srácok kedvesek, felkészültek és olyan élvezettel kínálják a húsokat, hogy ha egy hatfogásos menü után tévedünk be, akkor is megéhezünk. Mi egyből rámentünk a pulled porkra és a marhaszegyre.

keszulnek_a_husok.JPG

 

Pattintottunk mellé egy kis sült újburgonyát, coleslaw-t, ciabattat és olyan adjunk az élvezetnek módon egy kis vörösbort. Mint a jobb önkiszolgáló éttermekben egy hatalmas tálcára pakolgatod a cuccokat, haladsz szépen végig az asztalok mentén és a végén fizetsz. Mi is így tettünk, aztán befészkeltük magunkat a lugas alá, ahol felzabáltuk Etyeket.

 

kaja.JPG

 

A ciabatta friss volt, igaz semmi nagy extra élményt nem nyújtott, de a húshoz jól passzolt. Imádom a coleslaw-t és bár egyszerűnek tűnik, nem egy könnyű műfaj jó káposztasalátát összedobni. Ízre itt bőven megvoltunk, de a textúra nem volt az igazi. A káposzta kissé erőtlen, lepuhult volt, de az íze  rendben volt. És akkor jöjjön a nap sztárfellépője: a cafatos sertéslapocka.

Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni még most is. A fűszerezés ugyanis nagyon el lett kapva a kellemes ízlelőbimbótánc határán. A textúra kiváló. Nem fulladós, száraz, hanem jóízű, könnyen csúszó darab. Hát ez bejött, ráadásul a fél adag felénél(!) úgy éreztem, hogy itt a vége, kifog rajtam a mennyiség. Persze nem, mert egy jó másfél órás ücsörgés alatt, meg a karcos vörösbor mellett simán lecsúszott az adag. Kóstoltuk a marhaszegyet is, de az valahogy nem jött be. Szó se róla, nem volt rossz. Egyszerűen más a két hús. Mind ízben, mind textúrában, így aztán máshogy is sülnek. Almát a körtével meg ne hasonlítgassuk, ugyebár. Jó volt, de a pulled porkba szerettünk bele. Nagyon. Imádnivalóan. Kérünk még állapotban.

A degeszre kajálás után erőt vettünk magunkon és sétáltunk még egy keveset Etyek dűlőin. Végighaladtunk az öreghegyi pincesoron, megmásztunk néhány dűlőt, hazafelé pedig bepusziltunk még egy fagyit. Sajnálom, hogy nem fotóztam le, pedig a Mennyekbe’ Cukrászda fekete csokija, citromos keksszel házasítva isteni volt. Hatalmas gombócok, 180 forintért, etyeki vendégszeretettel grátiszban.

etyeki_levendula.JPG

Számtalanszor jártam már Etyeken a Piknik alkalmával, amit nagyon szeretek. Most nem volt tömeg. Csend volt, béke, jó kaják, kedves emberek, szép vidék. Remélem, hogy lesz még felfedezőtúra a régióban, mert igazán jó program. Legközelebb is biztosan ott leszek, mert Etyeket (és persze az ilyen isteni kajákat) nem lehet megunni!

 

Aszalt szilvás-narancsos kacsasaláta

Ezt a salátát már többször megcsináltam, csak sose jutottam oda, hogy leírjam a receptjét. Pedig ez aztán tényleg nem nagy ördöngösség. Ráadásul a nyári rekkenő hőségben jól is csúszik ez a friss fogás.

kacsasali_nyito.JPG

 

Hozzávalók 2 személyre:

2 közepes méretű, bőrös kacsamell

1 csomag asztalt szilva

1 nagy csomag madárbegy saláta

2 narancs

2 dl fehérbor

10-12 db édes koktélparadicsom

só, bors, chili, cukor

 

A kacsamelleket megmosom, megtisztítom és a bőrös részüket szép sűrűre beirdalom. A gázt közepesen nagy lángra csavarom, ráteszem a serpenyőt, ami ha kellően átforrósodott mehet bele a kacsa. Bőrős felével lefelé 5 percig sütöm. Csak semmi piszkálás, forgatás vagy szurkálás. Hagyjuk szépen sülni, hogy jó ropogós legyen a bőre. Ha letelt az 5 perc megfordítom és a másik oldalát is szép pirosra sütöm. Ha ezzel megvagyunk, mehet be a sütőbe, mindenfajta nagyobb felhajtás nélkül, légkeveréses sütőben 175 ̊C-on kb. 20 percig sütöm.

Így jól átsütött lesz, de nem szárad ki, én így szeretem. Ha a kacsa elkészült nagyon fontos, hogy pihentessük. Legalább annyi ideig ne piszkáljuk, amennyi ideig sült, vagyis 20-25 percig hagyjuk magára. Egy alufóliát ráterítve békésen ellesz, amíg a salátaöntet elkészítjük.

Alapnak a kacsa kisült zsírját használom. Takarékon alágyújtok, ebbe facsarom a narancsok levét és az egyik héját bele is reszelem. Hagyom egy kicsi főni, majd jöhet a fehérbor. Ha ez is benne, felveszem nagyobb lángra a gázt és hagyom, hogy besűrűsödjön. Jöhet bele ízlés szerint a só, a bors, a cukor és egy kis chili. Akkor jó, hogy egy kellemesen édeskés, kissé fanyar, narancsos öntet kezd körvonalazódni. Amint egy kicsit sűrűsödik, mehetnek bele az aszalt szilvák.

kacsasali2.JPG

Ezeket egy evőkanállal szétnyomkodom, csak annyira, hogy teljesen kilapuljanak és szétnyíljanak. Ha kellően sűrű elzárom alatta a gázt, gyorsan beleforgatom a koktélparadicsomokat és már tálalok is. A tányér közepére halmozom a salátát, erre kanalazok az aszalt szilvás-fehér boros-narancsos szószból, jöhetnek mellé a koktélparadicsomok...és végül a kacsa, amit vékony szeletekre vágok. Pattintsuk ki a megmaradt bort a hűtőből a poharakba, csapjunk egy tortillát a saláták mellé és kezdődhet is a szuper nyáresti vacsora!

 

 

Hétköznapi (csalódások helyett) csodák – Avagy a spenótos rizottó, buggyantott tojással

Mindannyian csalódunk, sokat és sokszor, ez alól én sem vagyok kivétel. Viszont azon szerencsés típusok közé tartozom, akik sosem adják fel és menthetetlenül hisznek még a csodákban. Egy ideje tudom, hogy megéri hinni, mert csodák igenis léteznek. Tudom, olyan, mintha felcsaptam volna a közhelyhatározó nagyjából 300. oldalát, de tényleg így van, higgyetek nekem, érdemes várni. A csalódások után igenis jön a csoda.

Nagyjából valahogy így alakult a rizottó és az én viszonyom is az elmúlt 29 évben. Messziről méregettük egymást, de valahogy mindig csalódás volt, amikor kóstoltam. Aztán hosszú évek teltek el a „szakításunk” után, mígnem úgy éreztem, hogy itt az ideje felmelegíteni ezt a „kapcsolatot”, hátha a mosolyszünetből szerelem lesz. Jelentem az lett, az állandó (rizottó)csalódásból, valami csoda – legalábbis akik kóstolták ezt a spenótos rizottót így nyilatkoztak róla.

spenotos_rizotto_nyito.jpg

 

Hozzávalók 4 személyre:

30 dkg rizs

1 liter csirke húsleves (alaplé)

2 ek. olívaolaj

2-2 vaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1,2 dl fehérbor

4-5 evőkanál reszelt parmezán

30 dk friss, leveles bébispenót

4-5 ek. tejszín

só, bors, őrölt fehérbors

4 tojás

 

A jó rizottó titka nemcsak a megfelelő minőségű rizs - vegyünk kifejezetten rizottó rizst, arboriot, baldot és testvéreit – de a türelem is. Az alaplevet ugyanis szépen, apránként kell hozzáadni a rizshez, ügyelve arra, hogy mindvégig kellően szaftos maradjon az étel.

A hagymát és a fokhagymát megpucolom, apróra vágom. Egy serpenyőben közepes lángon felforrósítok 2 kanál vajat és 2 evőkanál olíva olajat, erre dobom a hagymákat. Mikor szép üvegesre pirult hozzáadom a rizst. Pár percig pirítom, amíg áttetsző nem lesz. Ha ez megvan, kezdetét veszi a türelemjáték. (Mutatom a végcélt, megéri talpalni érte!)

spenotos_rizotto_kozeli.JPG

Először hozzáadom a bort és folyamatos kavargatás mellett addig főzöm tovább a rizst, amíg majdnem teljesen elfő róla a bor. Semmi esetre se hagyjuk kiszáradni a rizst! Mindig legyen szaftos, kissé tocsogós, tejberizs-szerű állaga.

Ugyanezt a folyamatot kell megismételni az alaplével is. Hozzáadok egy merőkanállal, majd kis lángon, folyamatos kavargatás mellett megvárom, amíg majdnem teljesen felveszi az alaplevet a rizottó. Ezt a folyamatot addig ismételem, amíg el nem fogy az alaplé és a rizs is megfő. Ehhez nagyjából 18-20 perc kell. Igen, nem fogok kamuzni, ez idő alatt végig kavargatnunk kell a rizottót és gondosan ügyelni rá, hogy ne száradjon ki.

Ha elértük a kívánt állagot és a rizs is megpuhult hozzáadunk még két evőkanál vajat, a parmezánt és végül a tejszínt. Ekkor már kis lángon dolgozunk, hiszen csak a spenót van hátra. A megmosott, friss, leveles bébispenótot egyszerűen csak hozzákeverjük a rizottóhoz. Épp csak annyi ideig melegítjük össze, amíg a spenót egy kicsit megfonnyad. Ha ez megvan, elzárjuk alatta a gázt, tálalhatunk. Én ilyenkor szoktam sózni, borsozni, de ki hogyan szereti.

Már csak a buggyantott tojás van hátra. Egy kis lábasban vizet melegítek. Nem szabad, hogy forrjon, épp csak jelenjenek meg az apró gyöngyök a felszínén. Egy tálba egyesével felütöm a tojásokat és szintén egyesével, nagyon óvatosan a forró (de nem fövő!) vízbe öntöm/csúsztatom őket. A legjobb, ha van időnk külön-külön elkészíteni a tojásokat, így biztosan szépen egybemaradnak, hiszen csak egyet kell majd a végén kiügyeskedni a vízből.

spenotos_rizotto_zaro.JPG

Semmi só, sem ecet, csak a tojás és a víz. Pontosan három és fél percig hagyom főni a vízben. Közben nem nyúlok hozzá, nem piszkálom, csak hagyom, hogy megszilárduljon. Ha letelt az idő egy nagy lapáttal óvatosan kiemelem a tojást és a tálalt rizottó tetejére helyezem. Még egy kis parmezán, egy kis spenót, a napsárga tojás…viszlát csalódás, üdvözöllek Te csoda!

De hol van Mr.Big?

Nos, a válasz egyszerű, legalábbis, ami engem illet. Nagyjából ott van, ahol én az elmúlt fél évben, legalábbis a blog szempontjából: sehol. Bár nagyon mozgalmas volt az elmúlt jópár hónap – dolgoztam a Konyhafőnök című produkcióban, megjártam Afrikát, szuper kajákat kóstoltam, új lakásba költöztem – az írással igencsak elmaradtam…eddig. Most próbálom behozni az őrült lemaradást, mondjuk rögtön egy pasifogó desszerttel. Igaz, nem saját receptről van szó - ahogy a spanyol viaszt sem én találtam fel, milyen kár. A receptet ugyanis a Street Kitchen csapata jegyzi, én csak „mollyzáltam”. A crumble egyébként is nagy kedvencem, de szent meggyőződésem, hogy ez az almás-fehér csokis verzió nemcsak isteni, de maga a pasimágnes.

 

crumble_nyito.JPG

 

Hozzávalók a morzsához

Almás alap:

5 alma

2 evőkanál kókuszvirág cukor (lehet bármilyen cukor, nekem most flancolni volt kedvem)

frissen reszelt citromhéj, pár csepp frissen facsart citrom

vanília aroma

fahéj

 

A morzsa:

15 dkg hideg vaj

20 dkg kókuszvirág cukor

20 dkg liszt

2 zabkeksz

½ tábla kukoricapelyhes fehércsoki

1 tk. sütőpor

 

Vaníliasodó:

1 dl víz

4 dkg cukor 

1,5 dl tejszín

1 tojás sárgája

 

Azért is szeretem a crumble-t, mert pofonegyszerű összedobni. Az almákat megmosom, meghámozom, nagyobb darabokra vágom és egy kivajazott tűzálló tálba dobom. Meglocsolom pár csepp citromlével, a vanília aromával, rászórom a frissen reszelt citromhéjat, a fahéjat végül pedig a cukrot. Irány a sütő, légkeverés sütőben 220̊C fokon addig sütöm, amíg a cukor nem karamellizálódik.

Ez nagyjából 15-20 perc alatt be is következik, de addig is jöhet a morzsa. A hideg vajat elmorzsolom a liszttel, aztán mehet hozzá a cukor, a sütőpor, még egy kis fahéj és már jók is vagyunk. Mielőtt a karácsonyi hangulatot idéző sült almára tenném a morzsát, felturbózom az egészet. Az almákra reszelem a fél tábla zabpelyhes fehércsokit és a porrá tört zabkekszet. Erre szórom a morzsát és visszateszem az egész művet a sütőbe. 180̊C-on addig sütöm, amíg a pasicsalogató almás-csokis finomság meg nem pirul.

crumble.JPG

Tunningolhatjuk vanília pudinggal, fagyival, sodóval, ami jól esik. Én kipróbáltam a Street Kitchen-féle – ha már az alaprecept is az övéké, amiért ezúton is hála – vaníliasodóval.

blogba.JPG

Egy lábasban kis lángon felhevítem a cukrot a vízzel. Egy tálban elkeverem a tojás sárgáját a tejszínnel aztán jöhet a hőkiegyenlítés. A forró cukros vizes elegyből egy kicsit átmerek a tojásos-tejszínes keverékbe, majd az utóbbit hozzáteszem a cukros sziruphoz. Az egész titka, hogy mindezt kis lángon tegyük, ellenkező esetben egy csúf rántottát kapunk. Ha a morzsánk megpirult hagyjuk kicsit hűlni, úgy sokkal finomabb szerintem. Tálalás, vanília sodó a kézbe, adjunk neki belőle rendesen, elbírja…mindenki imádni fogja, még akkor is, ha Mr.Big egy kicsit még várat magára.

 

Nyári harsányság avagy a spenótos, kéksajtos tésztapárnák

Végre ez is eljött. Napsütés, teraszok, könnyű, finom tavaszi-nyári finomságok. Valahogy ilyenkor jobban vágyom a húsmentes fogásokra, pedig ha valaki, én aztán nem vagyok egy vega típus.

Erre a kéksajtos, spenótos receptre teljesen véletlenül bukkantam az egyik heti magazinban és azonnal megtetszett. Nem gondoltam, hogy a spenót és a kéksajt ennyire jóban vannak, de nyugodt szívvel mondhatom most már, hogy igen jó viszonyt ápolnak. Egy rossz hírem viszont van. Nem egy ripsz-ropsz receptről van szó, úgyhogy csak akkor kezdjünk hozzá, ha ráérünk tésztát gyúrni és nyújtani. A kész fogás mondjuk minden fáradozást megér!

spenótos tészta nyitó.JPG

 

Hozzávalók 4 személyre:

30 dkg liszt

3 egész tojás

20 dkg kéksajt

50 dkg friss, leveles spenót

2 gerezd fokhagyma

2 dl tejszín

só, bors, őrölt szerecsendió

olívaolaj

vaj

 

Egy nagy nyújtódeszkán a lisztből, a tojásokból és a sóból tésztát gyúrunk. Nem kell aggódni, össze fog állni, csak kitartónak kell lenni! Ha megvan a tészta, kettéosztjuk és mindkét kupacot 1mm vékonyra nyújtjuk. Na ide kell a karizom és megint csak a kitartás! Ez tényleg egy eléggé időigényes művelet, de megéri. Ráadásul a friss tésztánál kevés finomabb dolog van.

 

Tészta nyújtása.JPG

Ha megvan a két lapunk, az egyiket félretesszük, a másikat pedig lisztezett nyújtódeszkára helyezzük. A felkockázott kéksajtot egyenletesen elosztjuk rajta. Mindegyik kupacból egy-egy párnácska lesz majd. Végül befedjük a másik tésztával a sajtos lapot. A sajtok körül összenyomjuk a tésztát, majd derelyeszaggatóval tetszőleges formájúra vágjuk. Én most szögletesre szabtam őket és mivel nem bíztam a véletlenre, a szélüket is felhajtottam.

Spenótos tészta.JPG

Ha ezzel megvagyunk, jöhet a spenót elkészítése. Egy serpenyőben olívaolajon megfuttatom a fokhagymát, majd ráteszem a megmosott, friss spenótot. Hagyom, hogy összefonnyadjon, sózom, borsozom, adok hozzá őrölt szerecsendiót és felöntöm tejszínnel. Amikor már kellően sűrű a spenótos tejszín, leveszem a tűzről.

Egy nagy, széles lábasban vizet melegítek, adok hozzá egy kis sót, és amikor már lobog a víz, beledobom a töltött tésztát. Nem kell sok idő – 2-3 perc mindössze – és amint feljönnek a víz felszínére már kész is vannak. Egy evőkanálnyi vajra szedem a lecsepegtetett darabokat, amiket át is forgatok a vajban. Ezután azonnal tálalom a márványsajtos tésztapárnákat, amikre bőven kanalazok a spenótos öntetből. Még egy kis napfény, egy pohár bor és kezdődhet is a nyár!

Spenótos tészta tálalva.JPG

 

Brokkolis sajtkrémes-tejszínes spagetti pirított baconnel

Már megint óriási lemaradásban vagyok. Pedig annyi helyen járok. Sütök-főzök, amennyire csak időm engedi, de leírni a tapasztalatokat…na arra már ritkán jut idő. Persze a nagy rohanásban arra sincs időm, hogy flinci-flanci fogásokat készítsek. Gyorsan kell, valami finom, laktató és meleg étel. Pont ez ihlette ezt a spagettit, ami pofonegyszerű és igazán ínycsiklandozó, kiadós fogás.

Brokkolis spagetti nyitó.JPG

Hozzávalók 2 személyre:

½ csomag spagetti

5 szelet bacon

1 közepes (friss) brokkoli

½ tubus natúr sajtkrém

1 doboz tejszín

olíva olaj

só, bors

parmezán a tetejére

 

Először is két nagy lábasban vizet teszek fel főni. Mindkettőbe teszek egy kis sót. Amikor a víz lobog, az egyikbe a spagettit teszem, a másikba a rózsákra szedett, megmosott friss brokkolit. Amíg a tészta és a brokkoli fövöget, elkészítem az alapot.

A bacont apró kockákra vágom, majd a forró serpenyőbe dobom. Öntök hozzá egy kis olíva olajat és pirosra sütöm a kis kockákat. Ha ez megvan, hozzáadom a sajtkrémet és megvárom amíg teljesen felolvad. Majd az egészet felöntöm a tejszínnel. Amint megfőtt a brokkoli – akkor jó, ha kicsit még ropog – leszűröm és hozzáadom a rotyogó tejszínes-sajtkrémes baconös alaphoz. Hagyom, hogy az ízek összeérjenek, majd hozzászedem a megfőtt spagettit is. Az egészet összeforgatom és elzárom alatta a gázt. Sózom, borsozom, tálalok, a tetejére reszelt parmezánt teszek, és már falhatom is :)

Brokkolis spagetti2.JPG