Tudom, tudom, nem pont így hangzik az örökzöld sláger, de akár ennek a ritmusára is készülhetett volna az a karamellás desszert, amit nemrég készítettem. Miután tegnap már ódákat zengtem Jamie Oliverről, ma megpróbálom visszafogni magam és csak annyit mondani, ezt a receptet is a Mestertől tanultam! Eredetileg egy portugál édességről van szó, melyet ezúttal is átvariáltam kicsit.

Hozzávalók 4 személyre:

1 csomag leveles tészta

1 tk. fahéj

1 tojás

1 kk. vanília aroma

1 evőkanál cukor

1 evőkanál mascarpone (na ehelyett tejföl, tejszín kombót használtam)

3-4 evőkanál cukor a karamellmázhoz

A leveles tésztával kezdjük a mutatós kis desszertet. A csomag tartalmát lisztezett nyújtódeszkára teszem és mindkét oldalát megszórom fahéjjal. Akkor jó, ha kellemesen barnás a színe. Ezután az egészet feltekerem, hogy egy hengert kapjak. Majd félbe vágom a fahéjas tésztát. Az így kapott tésztadarabokat újabb hat részre vágom. Összesen 12 kis „szeletkét” kell kapnunk. Majd jön a kedvenc részem, mindegyikre rácsapunk a tenyerünkkel, hogy kilapuljanak. Ez azért kell, mert így az egyes rétegek még jobban elkülönülnek majd sütéskor. A kis tésztakorongokat a muffin sütőforma mélyedéseibe nyomkodom egyenként. Így kis kosárkák lesznek belőlük. Előmelegített sütőbe tesszük őket 8-10 percre. Amíg sül villámgyorsan elkészítjük a krémet. A tojást a cukorral habosra keverjük és hozzátesszük a mascarpone-t. Na itt kellett rögtönöznöm, mert mascarpone-t persze nem vettem. Így maradt a tejföl+tejszín páros és egy picit több cukor. Nem kell aggódni, ha híg a krém, a sütőben szinte azonnal megdermed majd. Végül ment még hozzá egy kiskanál vanília aroma.

Mikor a kosárkák barnulni kezdenek, kivesszük őket. Hagyjuk kicsit hűlni, majd belezuttyintjuk a tojásos-vaníliás krémet. Újra vissza a sütőbe, amíg a krém meg nem dermed egy kissé. Amikor a krémes kosárkák gusztusosan pirosak és a krém sem folyik már, kivesszük őket és elkészítjük a karamell mázt. A serpenyőbe öntünk egy kis vizet és mehet rá a cukor. Mikor már barnulni kezd, gyorsnak kell lennünk. Lekapjuk a tűzről, belefacsarjuk fél citrom levét és már öntjük is rá a krémes kosárkákra. Nem baj, ha bőségesen jut mindegyikre vagy ha lefolyik. Ennek a desszertnek a diszharmónia külön jót tesz! Megvárjuk, amíg a karamell megköt és már lehet is fogyasztani. Ó, karamella! Signorina bella! Minek ide már a buta szó!