Ki ne emlékezne a régi szakállas viccre, amelyben nyuszika minden nap megkérdezi a cukrászdában, van-e répatorta. Majd mire beszerzik számára az ínycsiklandó répás desszertet, közli, hogy csak érdeklődött. Bár a vicc arról már nem szól, hogy a pihent nyúl kóstolta-e az angolszász édességet, úgy tűnik mindenki más igen. Sőt, ahogy elnézem manapság éli csak igazán reneszánszát a répatorta. Szinte mindenhol lehet kapni, töltve, habbal a tetején vagy csak á la natúr. Mivel itthon is egyre nagyobb volt a nyomás eme répás csoda tesztelésére, gondoltam megbirkózom vele.
Hozzávalók 4 személyre:
25 dkg cukor
4 tojás
275 ml olaj
40 dkg sárgarépa
30 dkg liszt (fele teljes kiőrlésű rozsliszt, fele búzafinomliszt)
1 csomag sütőpor
1 tk. őrölt fahéj
1 tk. őrölt szerecsendió
1 maréknyi dióbél
½ citrom leve
A krémhez:
1 db mascarpone
1 csomag vaníliás cukor
5 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
A recept alapját a netről guberáltam össze, legalább három helyről és változtattam rajta rendesen. Először is a sárgarépát megmosom, megtisztítom és egy nagyobb lyukú reszelőn lereszelem. Mikor az egésszel megvagyok a frissen facsart citromlével meglocsolom (csak néhány csepp kell), majd összeforgatom. Ez nemcsak az íze miatt jó, hanem azért is, mert így tuti nem barnul feketére, amíg a tésztát összeállítjuk.
Egy nagy tálban (tényleg legyen nagy) a tojásokat a cukorral habosra keverem. Majd vékony sugárban hozzáadom az olajat. Akkor jó, ha teljesen egynemű, habos, sárga masszát kapunk. Amikor ez megvan, a reszelt, citromos répát hozzáadom. Jól összeforgatom és egy kicsit félreteszem. Egy másik tálban összekeverem a kétfajta lisztet a sütőporral, a fahéjjal és a szerecsendióval. Hozzáadom a durvára tört dióbelet is. Majd a szokásos művelet következik: a nedves egyveleghez (cukros-répás alap) hozzáadom a száraz, lisztes mixet. Addig kevergetem, amíg szépen össze nem áll a tészta.
Végül az egészet egy kapcsos tortaformába öntöm és előmelegített sütőben, 180 ̊C-on legalább 45 percig sütöm. A tűpróba erősen ajánlott, ez ugyanis nem egy olyan torta, amely gyorsan átsül. Ellenben ha nem nyitogatjuk rá öt percenként a sütőt nagyon szép magasra feljön. Ha a torta átment a tűpróbán és szép pirosas-barnára sült kiveszem és hagyom hűlni.
Addig is elkészítem a krémet. A mascarponét habosra keverem a vaníliás cukorral, hozzáadom a vajat és a citromlé maradékát (szintén nem kell sok). Csak akkor tegyük a süteményre, ha az már teljesen kihűlt. Sajnos ez eltart egy darabig, így addig mindenképp hűtőben pihentessük a krémet. Ha a répatorta kihűlt a krémet kenhetjük a tetejére, vagy félbe is vághatjuk a tortát és megtölthetjük a krémmel. Ahány ház, annyi szokás, nálam most a tetejére került. Jelentem, répatorta van…volt…és még lesz is nálunk!