Szégyen vagy sem, először a főzőműsorokban láttam, hallottam a puliszkáról. Vagyis nem is a puliszkáról, a polentáról. Nevezzük bárhogy, jómagam sokáig azt hittem, hogy ezt bizony csak az olaszok fogyasztják köretként. Pedig nagymamám emlegette, hogy annak idején kukoricakását kanalaztak tejjel, de bizony az én fejemben nem állt össze, hogy a polenta, a puliszka és a kukoricakása egy és ugyanaz. Ahogy a málé és a ganca is. Aztán valahogy összeállt a kép és ez a kukoricás étel is egyre trendibb lett. Láttam juhtúrós, szalonnás, rakott és sütött verzióját is. Hamar megbarátkoztam minddel és végül kifejlesztettem a saját kedvencemet.
Forrás: google.hu
Hozzávalók 4 személyre:
20 dkg kukoricadara
1 liter víz
só
1 nagy doboz tejföl
1 csomag juhtúró
1-2 evőkanál kacsa- vagy libazsír
Tudom, mindig azt mondom, hogy ennél egyszerűbb nem létezik, de tényleg így van. A vizet felteszem főni, beleteszek egy csapott evőkanál sót. Mikor a víz már lobog, kicsit visszaveszek a gázból és jöhet a puliszkakészítés. Habverőt a kézbe, kukoricadarát a másikba. Fokozatosan öntöm a kukoricadarát a forró vízbe és azonnal keverem is a habverővel. Így ugyanis biztos, hogy nem lesz csomós. Ha már szép lassan hozzáadtuk mindet, elkevertük és egynemű az egész, vegyük takarékra a gázt és főzzük kb. 15 percig. Közben azért folyamatosan ellenőrizzük, keverjük meg, mert könnyen és pillanatok alatt leéghet, ha magára hagyjuk. Ha kellően sűrű és az apró szemcsék sem ropognak már, elzárhatjuk alatta a gáz.
Vegyünk elő egy nagy tűzálló tálat. Az aljára csepegtessünk egy kis zsírt. Nálam jófajta kacsazsír volt itthon, nem is fukarkodtam vele. Majd jött egy nagyobb réteg a puliszkából, amit megkentem tejföllel és morzsoltam rá a juhtúróból. Így folytattam a rétegezést, amíg el nem fogyott a puliszka. A tetejére ment a tejföl és a juhtúró, majd be a sütőbe. 180 ̊C-on csak addig sütöttem, amíg éppen megolvadt rajta a túró. Nem szabad sokáig sütni, mert kiszárad és fogyaszthatatlan lesz. Bolondíthatjuk még pirított szalonnával, de így vegán is isteni. Csak ne forrón, mert abból hasfájás lesz. Falánksági tapasztalatból mondom!
