Valami elképesztően édesszájú vagyok, de a császármorzsa valahogy sosem volt a kedvencem. Valószínűleg azért, mert mindig valami ragacsos, azonnal cukormérgezést okozó desszertbe futottam, akárhányszor császármorzsát tettek elém. Aztán a Platz megváltoztatott mindent. Ott ugyanis elképesztően finoman készítik ezt az édességet. Bár a titkos receptjüket még nem sikerült megszereznem, valami hasonlót azért összehoztam.

Hozzávalók 2 személyre:

3 tojás

10 dkg liszt

3,5 dkg cukor

3 dl tej

1 dl tejszín

egy csipet só

vaj a sütéshez

A császármorzsa majdnem úgy készül, mint a palacsinta, úgyhogy nagy tudást és előkészületet nem igényel a dolog. A tojások sárgáját és fehérjét kettéválasztom, majd a sárgáját a cukorral habosra keverem és hozzáadom a lisztet és a sót is. Majd mehet hozzá a tej és a tejszín. Mindent csak szép fokozatosan, hogy csomómentes tésztaalapot kapjunk.

Ha ez megvan a tojások fehérjéből kemény habot verek. Egy kanállal hozzáteszek a tésztaalaphoz és teljesen elkeverem benne. A többit viszont nagyon óvatosan beleforgatom a palacsintatésztaszerű masszába.

Végül egy teflonserpenyőben vajat hevítek és egy vastagabb palacsintának valót öntök bele. Hagyom, hogy az egyik oldala megpiruljon, majd megfordítom és a másik felét is szép aranybarnára sütöm.

Aztán jön a kedvenc részem. Két falapáttal kis darabkákra szaggatom a sült tésztát és addig sütöm, amíg roppanós kérget nem kap. Jöhet a következő sütnivaló adag, meg az azutáni és így tovább. Még melegen, baracklekvárral az igazi!