Biztos, hogy már sokan ismerik a Pasta.-ot, amely a Leves. és a Desszert. család tésztás változata. Aki éhes és tésztára vágyik, ide jöjjön. Nemcsak azért, mert jól megközelíthető és szinte mindenkinek az útjába esik, hanem azért mert tényleg laktató, kiadós, meleg fogást lehet itt kapni. A választék értelemszerűen tészta, de az minden nap négy-öt fajta.

Én nem sokkal a nyitás után jártam itt először, akkor is fusilli volt, illetve mikor legutóbb voltam akkor is. Ez alapvetően nem zökkentett ki, a gyomrom továbbra is korgott, szóval nem sokat gondolkodtam, rendeltem. A 990 Ft-os tészták közül mindegyiket kérheted húsmentesen is. Első látogatásomkor mikor ott jártam, így kértem. Kiválasztottam a tésztát, kifizettem és már készült is a háttérben az adagom. A tészta frissen főzve, az alapanyagok előre felszeletelve, előkészítve. Majd mikor minden összeállt, az egész zutty bele egy Pasta. feliratú papírdobozba, mellé egy villa és csókolom, már lehet is enni vagy vinni. Tudom, hogy akkor nagyon ízlett. Oda és vissza voltam.

Azóta sokszor elmentem a Pasta. mellett, de valahogy nem volt hangulatom akkor és ott tésztázni. A múltkor viszont rámozdultam a Soprano nevet viselő csodára. A metodika ugyanaz volt, semmi nem változott. Talán az adag lett egy kicsit kevesebb, de így is elég laktató, úgyhogy ez nem zavart. A tésztában elméletileg csirkemell, fehérbor, spenót, fokhagyma és mandula volt.

Szerencsére gyakorlatban is visszaköszönt minden…de valahogy mégsem volt teljes az élmény. A tészta állaga rendben volt, azzal nem volt gond. A csirkemell átsütése és mennyisége is pipa. A spenót és a mandula már annál kevésbé, hiszen azokat tényleg csak nyomokban tartalmazta a tészta. Ellenben a fehérbor olyan intenzíven "szájba csapott", hogy ezt az „aromát” már a harmadik falatnál meguntam. Összességében nem volt semmi baj ezzel a fogással, mégis, giccsesen szólva valahogy hiányzott belőle a „lélek”. Olyan ez, mint mikor a cél előtt néhány méterrel behúzzák a kéziféket. Az elgondolás jó, az alapanyagok jók, a tészta is el van találva, de valami mégis hiányzik. Megeszed, jól is esik, de valahogy nem hagy mély nyomot, legalábbis bennem nem. Mert nem azon gondolkodtam utána, hogy hú, micsoda kulináris élményben volt részem, hanem inkább azon, mi hiányzott…

Ettől függetlenül szeretem ezt a helyet, mert gyorsan lehet laktató, meleg és kiadós fogáshoz jutni a belváros szívében. Ráadásul a tészták durumlisztből készülnek, így még egészségesebbek is, fehér lisztes társaiknál. Plusz annyi féle tészta van a naponta változó kínálatban, hogy nincs ember, aki itt ne találná meg az ízlelőbimbójára valót. Ezekért ajánlom a Pasta.-ot, ahol remélem hamarosan sokkal bátrabban és intenzívebben mernek majd kísérletezni az ízekkel, harmóniába fésülve azokat. Mert az irány jó, csak egy irányba kell fésülni a dolgokat.