Nem csalás, nem ámítás tényleg Roger Mórról van szó. Itthon lapít egy hete, régóta szemezünk már. Tetszik a stílusa, kifogástalan a megjelenése és igazán kifinomultnak tűnik. Tulajdonképpen azóta odavagyok érte, mióta először megpillantottam.
Persze, persze nem a színészlegenda lapít a spejzban, csupán arról a palack fehér borról van szó, amely ezt a nevet viseli. Bevallom ma, amikor kivánszorogtam a brutál edzésről, még fogalmam sem volt, hogy a délutánt Rogerrel töltöm. Csak azt tudtam, hogy főzni kell valamit, de gyorsan.
Bementem a közeli hipermarketbe és közben végigpörgettem mi van itthon. Hagyma, csirkemell, tejszín, ananász, rizs, fokhagyma…alakul. Vettem még egy kis füstölt sajtot, fizettem és irány haza. Mivel már farkaséhes voltam, gyorsan összedobtam egy turmixot, hogy addig se ájuljak el az éhségtől. Egy érett banán, pár szem eper, 3 dl tej és pár csepp stevia bánta a dolgot. Nagyjából húzóra csúszott a friss tejes itóka, ami után hozzákezdtem a főzőcskézéshez.
Először feltettem a rizs főzővizét. Figyelem, coming out következik. Nem tudok rizst főzni! Hacsak nem rizottóra vagy tejberizsre vágyom, meg sem kísérlem a hagyományos rizsfőzést. Valahogy mindig egy nyálkás, rizsre csak nyomokban emlékeztető masszát kapok a pergős, mégsem agyaglabdaként összeálló köret helyett. Ezért – szánom bánom – de marad a zacskós megoldás, amivel egy kisiskolás sem foghat mellé. Egy liter víz, só, forráskor bele a duci tasak és nem egészen negyed óráig nincs vele gond.
Ezután megmostam, megtisztítottam és szeletekre vágtam a csirkemellet. Klopfolóval kicsit megsimogattam, sóztam, borsoztam majd félretettem. Egy serpenyőben olajat hevítettem, majd került rá egy fej apróra vágott vöröshagyma. Üvegesre pároltam, aztán mentek bele a hússzeletek. Addig sütöttem őket, amíg enyhén pirulni nem kezdtek. Mielőtt átfordítottam volna, beledobtam két gerezd fokhagymát, amit csak negyedekre vágtam. Fogyasztáskor kellemes ízbombát tud nyújtani egy-egy ilyen karamellizálódott darabka, ha épp összetalálkozunk vele. A csirkemell másik oldalát is pirosra sütöttem. Végül felöntöttem annyi tejszínnel, hogy az egészet ellepje.
A gázt takarékra vettem, hagytam, hogy rottyanjon egyet az egész. Majd bemutattam Rogert a művemnek vagyis igencsak nyakon öntöttem a tejszínes szeleteket a fehér borral. Az illatok meggyőzőek voltak, kicsit hevítettem még ezen a friss házasságon, majd elzártam alattuk a gázt. Egy kis tepsibe átpakoltam a tejszínes-fehérboros pirult szeleteket. Egy csepp se vesszen kárba, a tepsibe fektetett szeletekre öntöttem a fehérboros tejszínt is, hagy szóljon! Majd bőségesen betakartam a teljes művet reszelt trappistával és füstölt sajttal. Ismét Rogerhez fordultam, aki fejet hajtott munkásságom előtt, fél deci nedűt áldozva ezzel a tepsi tartalmának. Majd ment az egész az előmelegített sütőbe, gázsütő hármas/négyes fokozatán kb. 20 percig sült, amíg gusztusosan pirosnak nem ítéltem.
Fehérboros tejszínes csirke, sajttal sütve
Persze a rizsről sem feledkeztem meg. A tasak kész tartalmát sóztam, borsoztam, majd a lecsöpögtetett ananász darabokkal összekevertem. Még finomabb, ha előtte kicsit karamellizáljuk az ananászt egy serpenyőben. Ehhez azonban már nem volt türelmem. Megőrültem az illatoktól, úgyhogy villámgyorsan tálaltam. Úgy éreztem, a végeredményt Rogernek is látnia kell, így töltöttem a móri nedűből egy pohárkával. Senkinek sem volt ellenvetése, a végeredmény pedig igen tempósan fogyott. Azt hiszem ezt a randit, megismételjük még párszor.
