Mióta jártam Görögországban, mindig arra vágyom, hogy olyan gyrost egyek, mint amilyet ott készítenek. Igen, szinte minden sarkon kapni már gyrost, de - számomra legalábbis - nagyon kevés köztük az igazán jó. Ez azért is van, mert nagy többségük török módra készíti a gyrost, ami a bucira hasonlító pita megtöltését, káposztával való teletömését jelenti itthon. A görög verzió viszont teljesen más. A pita vastag, a gyrost csavarják, amiben sűrű, mégis könnyű joghurt van, uborkával, pirított hússal, friss zöldségekkel és sült krumplival. Eddig kevés helyen találtam ilyet vagy ehhez hasonlót. Most viszont rábukkantam az Eötvös utcai Görögországra, a Kerkyrára.
A Hunyadi téri piac szomszédságában álló sarki üzlet első ránézésre nem tartogat sok meglepetést. Viszont amint belépünk, életre kel Görögország! Szívélyes fogadtatás jut minden vendégnek, akit azonnal segítenek az eligazodásban. Merthogy van itt grill sajtos verzió, vega változat és a gyroson kívül is akad finomság. Biztosra mentem és a gyrosra voksoltam, csak úgy, pitában. Kértem hozzá egy kis grillezet kecskesajtot.
Bár „szakácsunk” úszott a munkában, senkit nem hagyott szó nélkül. Kedvesen eldiskurált mindenkivel, különösen velem, aki még nem járt itt. Merthogy az új betévedőknek kóstolniuk „kell”. Érkeznek a kézbe a kiskanalak és a pult mögül kerülnek minden jóval megpakolva. Répasaláta, tzatziki és fetából készült sajtkrém, azaz tirokafteri követi egymást három külön kanálon. Érkezik a kérdés, mehet-e mindegyik a gyrosba.
Hevesen bólogatok, naná, hiszen isteni az íze ezeknek is. Gazdag ízvilág, testes de könnyű joghurttal, akarom most azonnal. Nem is tétováznak sokat, már veszik is elő a rostlapon sült pitát, aminek köze sincs az áruházakban is kapható foszlós, műanyag ízű verzióhoz. Ez vastag, nagyobb korong, pirosas barnára sütve és a tészta maga, valami isteni!
Megy rá a három kínált krém, a gyros hús csirkecombból, gazdagon fűszerezve, a friss zöldségek és a hasábburgonya. Na és persze a grillezett kecskesajt. Gusztusosan meggrillezve, kellemesen olvadtan érkezik a pitába. Csorog a nyálam, már vinném is, ám idő közben kedvet kapok egy kis plusz tzatzikihez is. Elvitelre 20 dkg-ot csomagoltatok és rohanok vissza az irodába. Igazából senki kínja nem érdekel, előkapom a konyhában a gyrost, aminek minden falata maga a mennyország.
Az ízek karakteresek, mégis úgy érnek össze egy-egy falatban mintha egymásnak teremtették volna őket. Próbáltam hibát keresni, de nem tudtam. A tzatziki tele uborkával, a hideg joghurt új értelmet ad az életemnek a hőségben. Az adag olyan kiadós, hogy alig bírom leerőltetni, de nem adom fel, most frissen akarom elpusztítani az egészet. És amíg falom, ugyanaz a nyaralás feeling kap el, mint anno Görögországban. Már csak a tengerpart hiányzik. Az ebéd tökéletes, a hőség adott…az ábrándozás viszont megmarad. De legalább az autentikus gyros lelőhely megvan! Kerkyra, te vagy az új kedvencem!
