Ahány ház, annyi narancsos kacsa recept. Nálunk nagymamám a májer – ebben is – de persze az ő nyomdokaiba meg se próbálok lépni. Épp itt volt hát az ideje, hogy kifejlesszem a saját verziómat. Igaz, egy kis hiba csúszott a számításba, de így is mennyei lett.
Hozzávalók 4 személyre:
4 egész kacsacomb
3 narancs
1-2 evőkanál kacsazsír
1 fél citrom leve
1 fej hagyma
1 dl bor (nálam most rosé volt)
5 dkg vaj
2 ek. barna cukor
olaj
só, bors
A kacsacombok alapos megmosásával és tisztításával kezdem. Kevés olyan konyhai művelet van, amit ennyire utálok, de ha ezen túlesünk, innen már gyerekjáték az egész. A combokat sózom, borsozom, majd az olaj és a vaj keverékén pirosra sütöm mindkét oldalukat. Legjobb, ha közepes lángon dolgozunk.
Amikor már szépen megpirult, a kacsazsírral kikent tepsibe helyezem őket. Az egyik narancsot fél centi vastag szeletekre vágom és a narancskarikákat a combok köré fektetem. Mehet is a sütőbe. 200̊C-on fólia alatt legalább egy órát vígan elvan. Ha hústű próba után a csont mellett is kellően puhának találjuk a húst, locsoljuk meg a mártással (elkészítése alább) és süssük pirosra a combokat.
Amíg a kacsa sül, elkészítem a mártást. Ehhez a hagymát vékony szeletekre vágom és megdinsztelem az olaj és vaj keverékén. Ha már kezd pirulni, leveszem a tűzről és hozzáadom két narancs és a citrom levét. Majd hozzáöntöm a bort is. Nálam most rosé volt, de bármelyik megteszi, a savasságára és a fanyar ízvilága miatt van rá szükség, úgyhogy mindenképp száraz bor legyen. Ha minden együtt van, mehet vissza a gázra, hagyom, hogy összeforrjanak az ízek. Én némileg itt rontottam el a dolgot, mert ráöntöttem a szószt a kacsacombokra. Nem is lenne ezzel baj, ám a benne lévő cukor hamar elkezdett karamellizálódni és végül szépen belesült az egész mártás a tepsibe. Ennek elkerülése végett a kész szószt miután felforrt tegyük félre és csak a tálaláskor használjuk!:)
Ehhez a fogáshoz szerintem semmi sem passzol olyan jól, mint a burgonyapüré. Én ebbe annyi csavart tettem, - a nagy mennyiségű vaj mellett - hogy két nagy szem édesburgonyát is belefőztem. Ettől nemcsak a színe lett szebb, de egy enyhe édes, mogyorós íztöltet is képbe került, ami remekül passzol a narancsos kacsához. Tálaláskor – az odasült szósz hiányában – egy kis narancs dzsemmel spékeltem még az egészet, na és persze kimentettem a tepsiből némi karamellizálódott hagymát. Szerencsére így sem volt rá panasz és a kánikula ellenére is pikk-pakk elfogyott ez a tartalmas fogás.