Iszonyatos hőség volt ezen a hétvégén. Szerencsések, akik ezt a kánikulát a vízpart közelében vészelhették át. No nemcsak azért, mert pancsolással hűthették magukat, hanem azért is, mert a strandok nyújtotta fogásokkal csillapíthatták éhségüket. Jómagam rajongok a lángosért, a retro buciért és a sült hekkért. Persze mindegyiket csak akkor szeretem, ha jófajta. Igaz, a Rómain is lehet isteni hekket enni, bár az én kedvencem a Berekfürdői Termálban található sütöde, - nagy Aviko megállítótábla előtte - ahol szerintem a legjobban készítik ezt a fogást. Mivel egyik sincs karnyújtásnyira, gondoltam a négy fal közé hozom a strandot. Sült hekk, almás-lilahagymás majonézes kukoricasalátával. Ez kellett nekem!
Hozzávalók 4 személyre:
1 kg hekktörzs (megpucolva, megtisztítva)
Só, liszt, pirospaprika
Olaj
Majonéz
1 evőkanál tejföl
1 teáskanál mustár
1 fej lilahagyma
2 nagyobb szem alma
2 nagy doboz konzerv kukorica
Tudom, hogy ez nem a klasszikus strandmenü, de nagy hőségben legalább olyan jól csúszik, mint a sült krumplis, kovi ubis verzió. A hekkel kezdem, amit beirdalok és alaposan bedörzsölöm sóval. Majd fél órát állni hagyom, hogy az összes felesleges vizet, nedvességet kiadja magából.
Amíg pihen, összedobom a majonézes salátát. Bevallom most semmi kedvem nem volt tojássárgájával, vékony sugárban folyatott olajjal szórakozni, így maradt a kész majonéz. Azon is lehet azért javítani. Mehet bele a tejföl, a mustár, egy kis só, bors. Esetleg egy kis citromlé is kerülhet bele. Ha ez megvan a majonéz mehet a hűtőbe, amíg aprítok. A lilahagymát és az almát megpucolom, apró kockákra vágom, majd belekeverem a majonézbe. Végül a kukoricát is hozzáadom, a leve nélkül persze. Ha minden együtt van, mehet az egész a hűtőbe. Egy, másfél óra pihenés ráfér.
Addig is kisütöm a halat. A lisztbe keverek egy kis pirospaprikát, csak annyit, hogy szép pirosas beütése legyen. Mehet hozzá egy kis só és kész is a „bundának” való. A halakról leitatom a felesleges nedvességet egy papírtörlővel, majd megforgatom őket a lisztes-paprikás egyvelegben. Figyeljünk rá, hogy mindenhol szépen bevonja, sehol se legyen üres folt.
Egy nagy serpenyőben bőséges olajat hevítek és amikor már igazán forró – szinte látni ahogy kis körök képződnek a tetején – beleteszem a hal szeleteket. Szerintem az a titka, hogy ne forgassuk őket indokolatlanul! Persze, nézzük meg, nézzünk alá, hogy áll a dolog, kellően piros-e, de ha nem kell, ne forgassuk a halat.
Ha mindkét oldala szép pirosra sült, papírtörlőre teszem és hagyom egy kicsit pihenni. Addig is töltök egy pohár rozét, kiveszem a hűtőből a majonézes salátát, majd mellécsapok egy szép szelet hekket. Süt a nap, kék az ég, már csak erre vártam rég!
