Igen, még mindig tortilla. Ezúttal is egy húsmentes kombinációban. Nagymamám ugyanis ellátott friss zöldborsóval, amiből tudtam, hogy pürét szeretnék csinálni. A pirítóst viszont unom hozzá és mivel a tortilla kéznél volt, naná, hogy ez került mellé.

Hozzávalók 2 személyre:

15-20 dkg friss zöldborsó

2 ek. vaj

1 csokor friss petrezselyem

1,5 dl tejszín

1 késhegynyi chili

5-6 mentalevél

pár csepp citrom

só, bors

Tortillához:

3 tortilla lap

10 dkg trappista és füstölt trappista reszelve, vegyesen

durvára tört dió és sózatlan földimogyoró

olíva olaj

A petrezselymet apróra vágom és vajon megfuttatom. Mehet rá a megmosott, kifejtett zöldborsó, amit fedő alatt egy kis vízzel 15 perc alatt puhára párolok. Utána jöhet a botmixer. A zöldborsót lepürésítem és ízesítem sóval, borssal, chilivel, mentalevelekkel, citromlével. Végül felöntöm tejszínnel és még egyszer összeturmixolom az egészet. Akkor jó, ha érezni a borsó édességét, az enyhe mentaízt és egy kis chilis-csípős beütést. Ha ezt sikerült elérni, mehet a hűtőbe pihenni.

Amíg az ízek összeérnek a tortilla is elkészül. Egy sütőlapra helyezem a kerek tortillát és meglocsolom olíva olajjal. Rászórom a durvára tört magokat, majd a sajt mixet. Még egy kis olíva olaj és már mehet is be a sütőbe, ahol 200 ̊C-on 6-7 perc alatt gyönyörű aranybarnára sül az egész. Ha még puhának tűnik, nem kell megijedni. Ahogy hűl, úgy lesz egyre ropogósabb. Mindent egy tányérra halmozok, a mártogatóst és a tortillát is. Nálunk ez egy pillanatok alatt fogyó, könnyű vacsora/nassolnivaló/TV-snack, bármikor, bármilyen mennyiségben.  

Jellemző, hogy akkor van leginkább gombát ehetnékem, amikor nincs igazán szezonja. Mert bár egész évben kapni, azért a gomba mégiscsak ősszel az igazi. Sebaj, akkor is gombával körített húst fogok enni. Meg egy kis tojást, meg hagymát, plusz bacon bele…valahogy így született meg a Holstein-szelet felturbózott verziója, amely mindezt ötvözi.

Hozzávalók 4 személyre:

4 nagy szelet karaj

25 dkg gomba

1 fej vöröshagyma

5 szelet bacon

4 tojás

só, bors

olaj

A hússzeleteket sózom, borsozom, majd kiklopfolom. Egy serpenyőben olajat hevítek és a szeletek mindkét oldalát pirosra sütöm. Nem kell teljesen átsütni a húst, hiszen később a sütőben is lesz ideje megpuhulni. Csak egy pirospozsgás kéregre van szükség. Ha ez megvan, a szeleteket egy sütőlapra helyezem, majd félreteszem, amíg a „kalapjukat” elkészítem.

Ugyanabban a serpenyőben, amelyben a karaj sült kisütöm a bacont. Ezt keskeny csíkokra vágom. Majd ehhez jön a kockára aprított hagyma. Mikor már szépen pirul mindkettő, hozzáadom a megmosott, szeletekre vágott gombát is. Még egy kis só, fekete- és fehér bors. Ennek a mixnek sem kell kisütni a „lelkét”, akkor jó, ha a gomba kissé még roppanós marad. A sütőben majd úgyis magára talál minden.

Ha ez megvan, a hagymás-szalonnás-gombás mixet a szeletekre halmozom. Mindezt úgy, hogy egy kis fészket alakítok ki. Fontos, hogy egy stabil mélyedést "építsünk", hiszen ha nem így teszünk, a beleütött tojás azonnal kifolyik. Merthogy most jön az utolsó lépés. A sütőt 200 ̊C-ra előmelegítem, majd a megmosott tojásokat egyenként felütöm, és a kialakított mélyedésekbe helyezem őket. Csak óvatosan, finom, apró mozdulatokkal, nehogy kicsorduljon a tojás, vagy megszakadjon a tojás sárgája. Mehet is az egész a sütőbe, addig, amíg a tojások meg nem dermednek. Laktató, ízgazdag, jó kis ebéd és/vagy vacsora kerekedhet belőle.

Sajttal szórva (hátrébb) is remek

Vége a napnak. Haza. Korgó has. Éhes. Nagyon éhes. NAGYON ÉHES! Nem kell szendvics, nem kell háromfogásos menüsor. Csak gyorsan, valami ultrakönnyű melegételt ide. Na ilyenkor kell a sajtos-kukoricás quesadilla, citromos-mentás cukkini mártogatóssal.

Hozzávalók 4 személyre:

4 tortilla lap

1 doboz konzerv kukorica

1 doboz cottage cheese (szuper- és hipermarketekben)

4 tk. dijoni mustár

4 marék trappista reszelve

2 marék füstölt trappista reszelve

olíva olaj

Mártogatóshoz:

1 nagy cukkini

1 ek. citromlé

5-6 levél menta

só, bors, olíva

Leborulok a mexikóiak előtt, amiért megálmodták a quesadillát. Tulajdonképpen nem más ez, mint a melegszendvics kukoricalepényes változata. Igen, tudom, a tortilla lapot is el lehet készíteni sajátkezűleg, de amikor az ember majd kidől az éhségtől, bajlódjon vele a csuda. Azonnal hozzá akarok látni. "Arriba, arriba! - vagyis gyerünk már, ahogy Speedy Gonzales mondaná sikítaná. Valahogy így (bocs a reklámért):

Először nem a kész lapokkal kezdek. A cukkinikrémet készítem el, amihez a cukkinit vastagabb karikákra vágom. Sózom, borsozom és egy kicsit hagyom állni, hogy levet engedjen. Ha ez megvan, leitatom róla a felesleges mennyiséget, egy serpenyőben olíva olajat hevítek és mehetnek rá a cukkini szeletek. Szép pirosra sütöm, egészen addig, amíg vajpuha nem lesz. Ha ez megvan, olajostól, mindenestől mehet egy késes robotgépbe. Ha száraznak látjuk mehet még hozzá egy kis olíva, illetve a citrom és a mentalevelek is ekkor kerülnek bele. Aztán adok neki, krémmé pépesítem az egészet. Ha minden jól megy, akkor kellemesen fanyarkás, hűsítő, ízletes krémet kapunk. Ez mehet is a hűtőbe.

Ugyanebben a serpenyőben még egy kis olajat hevítek. Tényleg csak egy cseppről van szó, nem kell, hogy a tortilla az olajban tocsogjon, sőt! Innen már gyerekjáték. Amíg a lap pirul, mindent rápakolok. Megkenem a dijoni mustárral, ráteszem a cottage cheese-t, a kukoricát, majd jöhet a kétfajta sajt vegyesen. Hagyom, hogy a lap szépen megpiruljon. Ha ez megvan a lapot félbe hajthatom, vagy a széleket összetapasztva ki is vehetem. Ha nagyon laktatóra vágyunk tegyünk rá még egy lapot, majd óvatosan fordítsuk meg, mint egy palacsintát, hogy mindkét oldala megsüljön. Én ezzel legutóbb nem bíbelődtem, csak felhajtottam a széleket és középen összetapasztottam az egészet.

Mehet mellé friss saláta, paradicsom, kinek mi és persze a hűs citromos-mentás cukkinikrém. Kezdődhet is a tunkolás és a burkolás.

Vadul kattognak a vakuk és a fényképezőgépek a Bazilika tövében. Kígyózó sorban álló emberek nyújtogatják a nyakukat. Toporgás, türelmetlen várakozás, kíváncsi tekintetek. Nem, nem egy világsztár miatt ez a felhajtás. Bár az biztos, hogy az ötödik kerület egyik legnagyobb látványosságáról van szó. Ez a Gelarto Rosa, ahol rózsában mérik a fagyit!

A chilis csoki ölelésében

Nem, nem kaptam napszúrást! Ez az a hely, ahol a fagylalt nemcsak finom, de látványos is. Ahogy sokan becézik, a „rózsás fagyizóban” kedves, odaadó kiszolgálás mellett, gondos kezek helyezik a tölcsérre az általunk választott fagylaltokat, melyek végül egy rózsaformába simulnak. Van itt minden, mi szem szájnak ingere.

Gyümölcsözön a citromtól kezdve, a mangón át a rebarbaráig, vagy a vilmoskörtéig. Persze a Gelarto azért nem ilyen végtelenül „egyszerű”. Hiszen mindegyik ízbombában van valami csavar. A citrom bazsalikomos, a kókusz chilis, de még hosszasan ragozhatnám. A teljes listát úgysem tudnám felsorolni. A Gelarto ugyanis mindig a friss alapanyagokat választja, így könnyen lehet, hogy amit ma kóstolunk, holnap már nem lesz. Na ezért is érdemes visszatérni minél többször. Meg a hely hitvallásáért, ami előtt egyenesen leborulok.

 „Mitől egyedi az általunk készített fagylalt? Mert finom és valódi, nem tartalmaz emulgeáló szert, hidrogénezett növényi zsiradékot. Gazdagítjuk házi tejjel, friss tejszínnel, barnacukorral, szőlőcukorral, mézzel, nyírfacukorral és sok gyümölccsel. A legjobb alapanyagokkal dolgozunk, úgy mint Pisztácia Puro di Bronte, Mogyoró Piemonte, Callebaut csokoládé. Réz lapátkával, rózsaformára kenve tesszük a tölcsérre, így óvjuk krémes állagát”.

És valóban, minden az, aminek fel van tüntetve. Vagyis a gyümölcsös fagyikban tényleg gyümölcs van, a chilis csokoládéban ízig vérig csoki, a levendulás fehér csokiban…szerintem mindenki érti. Mindezt tökéletes állagú, puha, lágyan olvadó csodákként képzelje el mindenki.

Külön öröm, hogy innen a cukorbetegeknek sem kell csalódva kifordulniuk, hiszen minden nap többfajta nyírfacukros verzióval várják a vendégeket. A legjobb, ha merünk bátrak lenni, és vadul kísérletezgetni az ízekkel. Mert itt tényleg megéri, és nemcsak az ízlelőbimbók, hanem a szemek is jól laknak. A rózsás fagylaltok ugyanis önmagukban is kész költemények, pláne, ha különböző színű fagylaltokat párosítunk össze. Szinte nincs két egyforma, mindenki a saját ízlésvilága szerint alakítja és „versenyezteti” a következő rózsával. Én is ezt teszem.

Őszibarack és vilmoskörte sós csokoládéval

Csak kóstolok és kóstolok és kóstolok, új ízeket, új kombinációkat, új „rózsákat” alkotva. Merthogy aki egyszer ezt a rózsát leszakította, biztos, hogy visszatér még csemegézni a Gelarto Rosa fantasztikus „rózsabokrából”. Garantálom, hogy csalódni itt senki sem fog, úgyhogy ajánlatos kihasználni a nyarat és begyűjteni egy csokorra való jégrózsát a Bazilikánál található fagylaltozóból!

Gelarto Rosa

1051 Budapest

Szent István tér 3.

Nyitva: minden nap 10:00 – 24:00

Mostanában rá vagyok kattanva a mogyoróra. Nem, magában egyáltalán nem hoz lázba, de tésztához, csirkéhez előszeretettel alkalmazom. Éppen ezért úgy döntöttem, mogyorós csirkét készítek…de magában az olyan snassz. Volt még itthon nagymamám féle isteni szilvalekvár, méz, pár szem édesburgonya. Ez pedig tökéletes alap egy mogyoróval szórt, mézes-szilvás együtteshez.

Hozzávalók 2 személyre:

2 nagy, egész csirkecomb

1 marék durvára tört sózatlan földimogyoró

2 ek. szilvalekvár

só, bors

A páchoz:

1 ek. szójaszósz

1 ek. Worchester-szósz

1 ek. méz

1 ek. olívaolaj

Köret:

6-8 szem édesburgonya

Kezdjük az alapokkal! Először a pácot készítem el. Egy keverőtálban összekeverem az összes hozzávalót. Akkor jó, ha enyhén sós, kissé édes, kissé fanyarkás pácot kapunk. Ha megvan, nyugodtan betehetjük a hűtőbe, külön jót tesz neki, ha áll. Majd kezelésbe veszem a csirke combokat. Megmosom, megtisztítom őket, és éppen hogy sózom – óvatosan, mert a szójaszósz eleve sós! – borsozom. Majd előveszem a pácot és jól megforgatom benne a combokat. Figyeljünk arra, hogy jól átjárja őket. Ha ez megvan, egy olíva olajos tepsibe fektetem őket. Könnyen elcsábulhatunk, hogy a megmaradt pácot ráöntsük, de nem árt óvatosnak lenni. A méz ugyanis azonnal karamellizálódik és beleég a tepsibe, így jobban járunk, ha a felesleget nem így használjuk fel.

Innen egyébként már gyerekjáték az egész. Az édesburgonyát megmosom, meghámozom, majd nagyobb hasábokra vágom. Ezt is a tepsibe teszem a csirke mellé és jól átforgatom az olívával, hogy mindenhol átjárja. Ha ez is megvan, közepes lángra állítom a sütőt és fólia nélkül kezdem meg a sütést. Folyamatosan ellenőrzöm a combokat, és amikor a bőre elkezd pirulni, kiveszem és megkenem a tetejüket a szilvalekvárral. Nem kell túl vastagan, épp csak egy leheletnyi gyümölcsösséget és fanyarságot szeretnék adni neki. A krumplikat is átforgatom, ha úgy látom, hogy letapadnak, öntök még hozzá egy kis olajat. Majd 5-8 percre mehet vissza a sütőbe. Ha a szilvalekvár kéregként a csirkére sült, jöhet az utolsó lépés. A combokat és a krumplit is meghintem a durvára tört mogyoróval. A csirkére többet, a krumplikra épphogy szórok. Még 10 perc sülés és már kész is.

Nem baj, ha itt-ott sötétebb foltok vannak a csirkén, ez csak a méz karamellizálódása miatt van. Az ízharmónia így is tökéletes! A fanyarkás szilva, a roppanósra sült mogyoró és az édesburgonya gyönyörű ívbe fésülik a csirkecombokat. Csak ajánlani tudom!

Na igen, ez az a menü, amelynél nyugodtan sutba dobhatjuk a diétát. Igazi energiabombáról van szó, amely biztos nem a kardiológusok kedvence. Én viszont rajongok érte! Gyönyörű császárszalonnához jutottam a minap, amit gyorsan meg is sütöttem. Némi zöldség, egy kis tejfölös mártogatós és már meg is vagyunk.

Hozzávalók 4 személyre:

6 szelet császárszalonna (ez a Lidlből volt most)

olaj, só, bors

4 gerezd fokhagyma

2 nagy paradicsom

1 fej lilahagyma

fél erős paprika

1 kg parázsburgonya

Mártogatóshoz:

1 doboz tejföl

1 doboz joghurt

2 szál újhagyma

1 gerezd fokhagyma

fél erős paprika

só, bors, piros paprika

Szerencsére ez a fogás nem igényel túl sok faksznit. A császárszeleteket sózom, borsozom és alaposan bedörzsölöm olajjal. A burgonyát, a paradicsomot megmosom, a fokhagymát és a lilahagymát megtisztítom, majd aprítom. Végül mindent egy kissé olajozott tepsibe fektetek. A hússzeleteket középre, a krumplit körbe, a többit pedig ahová csak fér.

Majd fólia nélkül alacsony sütőfokozaton mehet a sütőbe. Folyamatosan kell figyelni, hogy a szeletek, illetve a krumpli mikor pirulnak. Mikor az egyik oldaluk már rendben, fordítsuk át őket. Akármennyire is lassan sül, ne vegyük magasabbra a fokozatot. Az a jó, ha szép egyenletesen sül, így lesz csak igazán finom, piros-ropogós.

Amíg ez megtörténik összeállítom a mártogatóst. A tejfölt és a joghurtot összekeverem, majd mehet bele az aprított fokhagyma, az újhagyma és a paprika. Só, bors, piros paprika és mehet a hűtőbe. Ha a császárszalonna is megsült, tálalok. Nagyon szeretem ezt a trilógiát. Ropogós hússzeletek, szaftos parázsburgonya és egy kis fanyar tejfölös-joghurtos. A diéta megpukkadhat, ez szinte vérré válik mindenkiben!